Vinaora Nivo SliderVinaora Nivo SliderVinaora Nivo SliderVinaora Nivo SliderVinaora Nivo SliderVinaora Nivo SliderVinaora Nivo SliderVinaora Nivo SliderVinaora Nivo SliderVinaora Nivo Slider

KARATE

Karate bemutatkozás

FacebookGoogle bookmark

MI A KARATE DO?

A karate-do a test különböző részeivel végzett védéseket és támadásokat tartalmaz. A testi és szellemi képességek edzésének gyakorlati célja az, hogy a fizikai és pszichikai energiák összpontosításával képessé tegyen a hatékony önvédelemre, illetve az ellenfél egyetlen, döntő támadással való harcképtelenné tételére.

Az alábbi videofelvételen M.Nakayama mutatja be az alap karate technikákat, melyeket mi is gyakorlunk. M. Nakayama Funakoshi Gichin közvetlen tanítványa és utódja, a tradicionális karate egyik kíváló mestere.

 

 


A SHOTOKAN JELENTÉSE

Funakoshi Gichin az általa kidolgozott rendszert mindig is csak karate-do-nak hívta, az idők során azonban annyian megváltoztatták, annyi új stílus keletkezett, hogy mára teljesen elfogadottá lett a shotokan mint stílusnév is (Az első edzőtermet a mester beceneve után "Shoto" iskolájának Shoto-kan-nak nevezték el. Innen ered a későbbi Shotokan Karate elnevezés megkülönböztetésül más stílusoktól).

A SHOTOKAN KARATE KIALAKULÁSA

Az alapító mester, Gichin Funakoshi 1869-ben született Shuriban. A kor legnagyobb mestereitől tanulta - akkor még titokban, éjszakánként - a küzdőművészet alapjait, elsajátította az Okinawa-te két irányzatát, a Shuri-te-t és a Naha-te-t. Az évszázadokon keresztül finomított Okinawa-te technikáit Funakoshi elemezte, rendszerezte majd az átfedésektől megtisztítva egységes égésszé formálta Karate-do néven.

Funakoshi az 1900 évektől kezdve oktatta is az általa karaténak nevezet harcművészetet Okinawán, ahol ekkor már nem volt tiltott a küzdőművészetek gyakorlása. A japán-okinawai viszony fokozatosan konszolidálódott, és Japánban is ismertté vált a karate. Ennek eredményeként 1915-ben Funakoshi mester meghívást kapott, hogy mutassa be rendszerét Kyotóban a Butokuden csarnokban. A sikeres bemutató eredményeképpen 1922-ben a Japán Oktatásügyi Minisztérium meghívta a mestert az Első Nemzeti Sportkiállításra Tokióba. Itt a nagyobb nyilvánosság előtt tartott bemutató eredményeképpen meghívásokkal árasztották el az okinawai mestert.

Így került Funakoshi mester Japánba, ahol tanfolyamok sorát tartotta a nagyobb városok egyetemein és a hadseregben. Ettől az számítható a karate gyors terjedése Japánban. Tokióban a judo központjának a Budokannak tanára volt, majd lehetősége nyílt egy saját dojo nyitására.

Funakoshi a maga idejében még nem nevezte az általa kidolgozott harcművészetet Shotokannak csak egyszerűen karate-donak, ez csak a későbbiekben alakult ki. 1929-ben a mester javaslata alapján az eredeti kínai "kara" írásjelet változtassák meg, az elfogadott új kanji a ma is ismert jel és jelentése üres. Ennek a szónak Zen-buddhista értelmezést adott felfogásának hűen: "Üressé tenni magad, hogy be tudd fogadni a tanítást."

1935-ben megjelent a Karate-do kyohan című könyve, ekkor már egy állandó központban dolgozott a mester és rendszeresen képezte az iskoláját tovább éltető instruktorokat.

A már kezdetben sem egységes karate a harmincas évektől kezdve több önálló stílusirányzatra bomlott. A legjelentősebbek közülük a Shito-ryu, a Goju-ryu, a Wado-ryu és a Kyokushinkai.

A klasszikus Shotokan stílus Funakoshi irányítása alatt fejlődött tovább, a mester idős korában is aktívan dolgozott. Munkássága során végig arra törekedett , hogy műve az ő szellemében éljen tovább, soha nem akarta a karatét versenysporttá fejleszteni a gyakorlatokat a jellemfejlesztés eszközének tekintette. A Karate-do szellemi útját hangsúlyozta, élete végén intette tanítványait a túlságosan kumite szemléletű edzésmódoktól. Ő maga a katát tartotta a legfontosabbnak bár rendsze-rében egyenlő súllyal szerepelt a kata a kihon és a kumite.

A karate az idők során folyamatosan fejlődött. A harmincas években még alig tartalmazott a kéztechnikákon kívül rúgásokat is a rendszer, az alapító fia volt az, aki bevezette a köríves rúgásokat és más lábtechnikákat. A későbbi mesterek is bővítették a karate mozgásanyagát és technikáit. (Nakayama, Kanazawa, Nishijama, Asai és Kase mesterek).

A II. világháborúban elszenvedett vereség alapvetően megrendítette a japán társadalmat, ez természetesen hatott a karatéra is. A mesterek közül többen meghaltak a háborúban és az addigi hierarchia is megbomlott. A karate újjáélesztése céljából 1948-ban a vezető mesterek összefogásával megalakult a Japán Karate Szövetség (JKA), amely szakmai irányítást biztosít a világ karate szervezetei számára. Első vezető instruktora Gichin Funakoshi volt, majd fia Yoshitaka Funakoshi követte őt. Ezután Masatoshi Nakayama vette át az irányítást, halála után a vezető instruktori posztot nem töltötték be, hanem a mesterek egy csoportja irányítja a szervezetet.

A JKA megalakulása után indult el a karate világméretű terjedése. A JKA által kiképzett, legendás hírű instruktorok először Hawai-on majd az USA-ban oktattak, később jutottak el Európába. Ma már a világ majd minden nagyobb országában él és tanít JKA instruktor.

Az alapító halála után került sor az első verseny megrendezésére, majd egyre szervezettebbé válva ma már rendszeresen rendeznek kontinens és világbajnokságokat.

A STÍLUS JELLEGZETESSÉGEI

A karate olyan "pusztakezes" önvédelmi rendszer, melynek az alapító elképzelései szerinti célja elsősorban a technikák gyakorlása általi személyiségfejlesztés, jellemformálás. Csak ezen túlmenően számítanak a technikai és praktikus küzdelmi elemek, melyek az ütések (tsuki), a csapások (uchi), a rúgások (keri) és ezek védései (uke-waza) által jelentkeznek. Az ezek által elérhető eredmények a karate-do gyakorlása során csak másodlagosak lehetnek.

A karatét megelőző korokat idéző és a shotokan fejlődésére meghatározó hatással bíró elv és kifejezés az ikken hissatsu, mely talán a legjobban tömöríti és fejezi ki a karate lényegét, és egyben a karate technikák fejlődését leginkább determinálja. Az "egy ütéssel ölni" elve ugyan szerencsére ma már sehol nem alkalmazott, ma már csak jelképes, azonban a kifejezés által sugallt hozzáállás, szellemi megközelítés, a mögötte rejlő tartalmi követelmények átitatják a mai karate teljes egészét.

A fenti elv elvárja követőjétől, alkalmazójától, hogy teljes odadaással, teljes figyelemmel és koncentrációval, egyúttal a maximális erő és technikai koncentrációval vegyen részt a küzdelemben. Ugyanez a körültekintés várható el az ellenféllel kapcsolatos helyzetfelmérésben, a körülmények mérlegelésében is.

Arról az egy, meg nem ismételhető lehetőségről szól, melyet, ha kihasznál az ember, akkor győztesen kerül ki a küzdelemből. Míg, ha nem él a lehetőséggel, ha nem ragadja meg az alkalmat, akkor jóvátehetetlen hibát követ el, meg nem ismételhető, soha vissza nem térő alkalmat szalaszt el. Ettől egyszeri, egyben megismételhetetlen a pillanat, ettől meghatározó a felelősség az adott helyzetben. A kifejezés a múltban könnyen a halált jelentette, míg ma "csak" a vereséget, a kudarcot, az eredménytelenséget.

Ez jellemzi a mai shotokan karate versenyszabályait (a kata és a kumite versenyszabályokat egyaránt), valamint az egyes technikákat is. És ugyancsak ez a megközelítés az elvárható a mindennapi gyakorlás során.

Ennek az elvnek egy karate technika akkor felel meg, ha törekszik a maximális hatás elérésére az adott pillanatban, helyzetben.

Forrás: Budo Magazin

.
 
Joomla Templates and Joomla Extensions by JoomlaVision.Com

Az oldal használatával hozzájárul a cookie-k elemzésekhez, testreszabott tartalmakhoz és hirdetésekhez történő felhasználásához. To find out more about the cookies we use and how to delete them, see our privacy policy.

I accept cookies from this site.

EU Cookie Directive Module Information